Az elme alapjában véve egy kommunikációs- és kontrollrendszer a thetán (a szellemi lény, ami maga a személy) és a környezete között. Mentális képmásokból áll, melyek múltbeli élmények felvételei.
Az egyén arra használja az elméjét, hogy felvesse és megoldja a túléléssel kapcsolatos problémákat, és hogy ezen megoldásoknak megfelelően irányítsa erőfeszítéseit.
Az elme két részből áll – az analitikus elméből és a reaktív elméből.
Az analitikus elme az ésszerű, tudatos, értelmes elme, amely gondolkodik, adatokat figyel meg, emlékszik rájuk, és problémákat old meg.
A reaktív elme a személy elméjének azon része, amely teljes mértékben inger-reakció alapon működik. Ez nem áll akaratlagos irányítás alatt, és befolyásolja a személy tudatosságát, céljait, gondolatait, testét és cselekedeteit.